Száguldj és szaladj - 2. rész

Valamelyik nap arra ébredtem, hogy szeretnék elmenni egy Formula 1-es futamra, de a magyar nagydíj messze van, akkor meg már túl meleg van ahhoz, hogy élvezni is lehessen. Ezért leültem a gépem elé, és megnéztem, mikor lesz legközelebb futam.
-Pontosan egy hét múlva, a KÍNAI nagydíj?! Az messze van, bár ott még sosem voltam, és két éve tanulom a nyelvet neten, jó lenne kipróbálni, milyen az.
Akkor összepakoltam, és felhívtam a nagyszüleimet, hogy ne keressenek, nem vagyok otthon, Sanghajban vagyok - ez jól hangzik :) Vettem egy repülőjegyet, és hazamentem, tudván, a jegyem  megvan, a gép másnap reggel 7-kor indul Sanghajba.. Így is volt, de kicsit elaludtam.
-Mennyi az idő? - néztem meg a vekkert. - Már negyed hét? Elkések!
Usain Boltot megszégyenítő gyorsasággal pattantam fel, és szaladtam összeszedni magam, mert a ruháim már össze voltak téve. Kb. félre készen voltam, előtte hívtam egy taxit, nehogy bárhonnan is elkéssek. Valamit kikaptam a szekrényből, kihúztam az elektromos dolgokat, és kifújtam magam. Felvettem csizmám, kabátom, és megfogtam a bőröndöm. Körülnéztem, hogy minden úgy van-e, ahogy annak lennie kell. Ablakok becsukva, minden kihúzva, elméletben minden tökéletes. Kimentem, bezártam az ajtót, majd köszöntem a szomszédomnak, Vastag Csabának. Hogy lehet ez? A Corvin Sétányon laktam, ő pedig ott kapott lakást. Nem voltam nagy rajongója, de azért havonta elmondtam neki, hogy milyen jól énekel, gratulálok a próbához a nappaliba - áthallatszott, legközelebb be kell csukni az erkélyajtót.
-Hova szaladsz?
-Pontosan? Sanghajba! Szia! Jó pihenést, jövőhéten jövök!
Mindenkinek megfordulna a fejébe, hogy hova szaladok, Csabinak az jutott eszébe, hogy épp egy szerelmemhez utazok - ez nem így volt. 5 éve nem néztem Formula 1-et. Akkor Kimi Raikönnen volt a világbajnok, arra emlékszem.
Bepattantam a taxiba, és szerencsémre egy ismerős sofőr volt - általános sulis osztálytárs.
-Szia Lili! Hova szaladunk?
-Hello Peti! Évek óta nem láttalak. Egyébként a repülőtérre, lehetőleg gyorsan.
Elindultunk, közben persze beszélgettünk ,és megtudtam, hogy a felesége a kiskori LB-m.
-Tényleg Pati a feleséged? Ó, beszélhetek vele egyszer?
-A kesztyűtartóba van a névjegyem, engem keress, aztán megadom a számát.
-Köszönöm a fuvart! - adtam oda pénzt. - Tartsd meg, örülök hogy találkozunk!
-Szia! - Hajtott is tovább.
Még odaértem időben, és maradt is 5 percem. Addig megettem amit kikaptam a szekrényből: egy epres croissant volt. Nyami!
A gépen rendesen utaztam, épségben megérkeztem, és odaértem a kiszemelt szállodához. A kínai emberek nagyon kedvesek voltak, nagyon vendégszeretően vártak minden reggel, és kérdezték meg, kérem-e az ingyenes angol nyelvű lapjukat. Minden nap el is kértem, mert bűntudatom lett volna, ha nem kérem el. Bár sosem olvastam el. Már értem, miért minden 'Made in China!'.
Szombaton már kimentem az időmérőre, úgy, hogy fogalmam sem volt, kiket kéne ismernem. Amíg meg nem  pillantottam az 'utolsó világbajnokom', Räikönnent, és Michael Schumacher, életem kedvenc pilótáját. Ezután tudtam kinek szurkolni, és nem is nagyon érdekelt, hogy ki más van. Persze azért tudtam néhány nevet: Hamilton, Alonso, Massa, Rosberg. Senki mások. Én nem ismerni senki mások. Ez lenni nekem kínai.