Száguldj és szaladj - 4. rész

Ott ültem, mellettem - mint megtudtam - egy kétszeres világbajnok, és az előbb beszéltem egy hétszeres világbajnokkal. Megérdeklődtem a mellettem ülőtől, hogy áll a pontversenyben.
-Az előbb mondtad, hogy te voltál a világbajnok, most hányadik vagy a pontversenyben?
-Sajnos csak az ötödik, 28 ponttal.
-Mennyivel?? Nem 10 pontot kap az első?
-Nem, már megváltozott a pontozás. 25 pontot kap az első.
-És nyertél már?
-Persze! Világbajnoki címet is! - nevetett Vettel.
-Mármint idén...futamot.
-Sajnos még nem.
-Akkor legközelebb te nyersz. Érzem, legbelül.
-Szívesen mesélnék még, de ott vár a mérnököm, sajtótájékoztató lesz.
-Sok sikert! Szia!
-Várj! - szól vissza. - Nincs kedved találkozni valamelyik nap?
-Bocs, nem szeretnék barátot (szerelmet).
-Nekem is van barátnőm. De attól lehetünk barátok!
-Rendben.
-Írd le a számod egy papírra, küld el a portán nekem, és majd te is kapsz egy sajátot. Szólok is. Örülök, hogy megismertelek!
-Szia! - köszöntem el. - Sok sikert!
Úgy búcsúzott, hogy ujjával - mai szóval - "lájkolt", és láttam, ahogy Newey húzza magával a folyosón. Kerestem egy papírt, amire rárajzolhatom telefonom számait, de tollat nem találtam, így egy szimpatikus emberhez fordultam. Egy ugyanolyan pólójú ember sétált előttem, mint ami Vettelen volt, és tőle kértem tollat.
-Bocsánat, tudna adni egy tollat? - kérdeztem udvariasan.
-Persze, ha megmondod, kinek szurkolsz!
-Schumachernek, de most ismertem meg Vettelt is.
-Akkor adok - nyújtotta át egyetlen tollát zsebéből -, de hogy érted, hogy "most ismerted meg?"
-Ezelőtt 5 évig nem néztem Forma 1-et, és nem tudtam, kik a versenyzők. De most eljöttem jó messze hazámtól, hogy lássak normális, mai versenyeket. Ön ismeri Vettelt?
-Ha, jó vicc - mosolygott. - Én vagyok a csapatának a vezetője. De mennem kell, sajtótájékoztató lesz.
-Köszönöm a tollat, örök hála!
Leírtam egy kis papírra a telefonszámomat, és láttam, hogy a nagy tömeg elkezdett vonulni kifelé. Gyorsan kerestem egy táblát, ami utalhatott arra, hol van a porta. A folyosó felé volt egy, és arra kezdtem menni. Elmentem egy szoba előtt, aminek nem volt becsukva az ajtaja, és ott ült Vettel. Tele volt kamerákkal, amik mind Sebastiant célozták. Integetett nekem, aztán továbbmentem, hogy időben odaérjek - vagy csak hogy ne vesszek el a tömegbe. A portán nem volt senki, csak egy pilótának kinéző ember, aki a pultnak támaszkodva beszélget a fiatal portáslánnyal.
-Jó napot kívánok, egy papírt hoztam Sebastian Vettelnek.
-Szia! Te vagy Lili Kovács? - kérdezte a pilótának kinéző ember. - Hallottam, hogy beszéltél Sebastiannal. Én a tesztpilótájuk vagyok, Sebastien Buemi.
-Tessék, ezt a papírt küldte - nyújtja át a cetlit a portás. - Azt mondta, ön is küld neki egy papírt.
-Igen, itt van. - adom át a saját papírkám. - Egyébként örvendek, Sebastien. - nyújtom neki a kezem.
-További szép napot! - köszönt el a portás.
-Önnek is! Viszlát! - búcsúztam én.
-Később találkozunk, Kimisi! - köszönt el Buemi. - Gyere, ülj le és beszélgessünk. Persze ha van időd.
-Van, persze, ha egyben kijutok majd innen, és nem tolonganak a népek.
-Kiengedlek a mi kijáratunkon.
Akkor arra sétált egy szép, aranyos, szimpatikus lány, aki Buemi ölébe ült.
-Sziasztok! Kivel beszélgetsz, Bubu? - adott egy csókot Bueminek.
-Hello, kicsim, ő itt Lili Kovács, Sebastian egyik barátja.
-Örvendek - nyújtottam a kezem. - Nagyon szimpatikus vagy.
-Én is örvendek - válaszol. - Köszönöm szépen, te is szimpatikusabb vagy Hannanál.
-Ki az a Hanna? - kérdeztem úgy, mint amikor a gyerek bekerül egy új helyre, és senkit sem ismer.