Kicsit előreugrok a történetben, hogy lásd, mi lesz a kb. pár hete megtörtént dolgokkal. (szóval belátunk a nyárba, és időben becsúszunk a jelenbe)
"A sportos életmódot folytatva az EB mellett döntöttem. Teljesen általános dolog volt, hogy a magyarok esélytelenül álltak hozzá. Persze azért hallottam a buszon néhány magyar mondatot, legfőképpen férfiaktól. Amikor egyszer erre lettem figyelmes a mögöttem ülőktől:
-Csapattársad van válogatott?
-Á, a Mainz? Bár oly' sikeresek lennénk, hogy válogatottak lennének. Inkább én vagyok ilyen, nekem viszont a válogatottam gyenge.
Gondoltam, hátrafordulok, hátha ismerem, de mit ne mondjak: semmit sem ért...Gondolhattam volna, hogy ilyen fiatalokat nem ismerek. De ez feltűnt nekik, és megkérdeztek, mitől rémültem meg.
-Jajj, semmi baj. - néztem rá a fiúkra. - Csak nem ismerlek titeket. Régóta nem hallottam a magyar válogatottról. - Az első mondatomat zavaromban angolul mondtam, ahogy kérdeztek, de az utolsót már magyarul.
-Nem is csodálom. Nem vagyunk olyan nagy számok. - Ezen a mondaton elnevettem magam.
-Magyar vagy, használd jól. - Eddig a beszélgetés eléggé feldobta őket. - A neveiteket megtudakolhatom?"
"Azt még megígértem Marionnak, hogy elmegyek velük a ROC-ra (Race of Champions, Bajnokok Futama). Ezen a futamon megismertem Romain testvérét, nagyon szimpatikus volt, sokat beszélgettem velük. De a francia csajokkal való csacsogásban el is feledkeztem Sebről, akinek nem is gratuláltam a nagy eredményhez.
-Sebastian! - indultam el a német zászlót cipelő emberek után. Amíg mentem, Michael és Corinna jött velem szembe. - Anyu! Apu! - kiáltottam fel viccesen, majd odaszaladtam hozzájuk, és megöleltem őket. Látszólag örültek nekem, majd Cori egy puszit nyomott az arcomra. Ekkor egy újságíró - udvariasan - megkérdezte, készíthet-e képet rólunk. Mivel ilyen szépen kérte, megengedtük neki.
-Mi újság? - néztem először Corinnára, majd Michaelre, mert tudtam, hogy neki ez nagyobb nap, mint a feleségének. Ez volt az utolsó futama, mert befejezte pályafutását. - Hogy készülsz a futamra? Az utolsóra? - Miután ezt kimondtam, belegondoltam, és két könnycsepp gördült le az arcomon. Az egyik oldalaman Corinna, a másikon Michael törölte le. Aztán az övéken is egy-egy könnycsepp csordult le. Most én töröltem le az egyikőjüknek a bal, a másikjuknak a jobb kezemmel. - Szerintem ez mindent elárul. - mondtam, majd visszaborultam arra a pozícióra, ahogy kezdtük az örvendezést."
"A sportos életmódot folytatva az EB mellett döntöttem. Teljesen általános dolog volt, hogy a magyarok esélytelenül álltak hozzá. Persze azért hallottam a buszon néhány magyar mondatot, legfőképpen férfiaktól. Amikor egyszer erre lettem figyelmes a mögöttem ülőktől:
-Csapattársad van válogatott?
-Á, a Mainz? Bár oly' sikeresek lennénk, hogy válogatottak lennének. Inkább én vagyok ilyen, nekem viszont a válogatottam gyenge.
Gondoltam, hátrafordulok, hátha ismerem, de mit ne mondjak: semmit sem ért...Gondolhattam volna, hogy ilyen fiatalokat nem ismerek. De ez feltűnt nekik, és megkérdeztek, mitől rémültem meg.
-Jajj, semmi baj. - néztem rá a fiúkra. - Csak nem ismerlek titeket. Régóta nem hallottam a magyar válogatottról. - Az első mondatomat zavaromban angolul mondtam, ahogy kérdeztek, de az utolsót már magyarul.
-Nem is csodálom. Nem vagyunk olyan nagy számok. - Ezen a mondaton elnevettem magam.
-Magyar vagy, használd jól. - Eddig a beszélgetés eléggé feldobta őket. - A neveiteket megtudakolhatom?"
"Azt még megígértem Marionnak, hogy elmegyek velük a ROC-ra (Race of Champions, Bajnokok Futama). Ezen a futamon megismertem Romain testvérét, nagyon szimpatikus volt, sokat beszélgettem velük. De a francia csajokkal való csacsogásban el is feledkeztem Sebről, akinek nem is gratuláltam a nagy eredményhez.
-Sebastian! - indultam el a német zászlót cipelő emberek után. Amíg mentem, Michael és Corinna jött velem szembe. - Anyu! Apu! - kiáltottam fel viccesen, majd odaszaladtam hozzájuk, és megöleltem őket. Látszólag örültek nekem, majd Cori egy puszit nyomott az arcomra. Ekkor egy újságíró - udvariasan - megkérdezte, készíthet-e képet rólunk. Mivel ilyen szépen kérte, megengedtük neki.
-Mi újság? - néztem először Corinnára, majd Michaelre, mert tudtam, hogy neki ez nagyobb nap, mint a feleségének. Ez volt az utolsó futama, mert befejezte pályafutását. - Hogy készülsz a futamra? Az utolsóra? - Miután ezt kimondtam, belegondoltam, és két könnycsepp gördült le az arcomon. Az egyik oldalaman Corinna, a másikon Michael törölte le. Aztán az övéken is egy-egy könnycsepp csordult le. Most én töröltem le az egyikőjüknek a bal, a másikjuknak a jobb kezemmel. - Szerintem ez mindent elárul. - mondtam, majd visszaborultam arra a pozícióra, ahogy kezdtük az örvendezést."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény? Ötlet? Egyéb?