-Ne félj, nincs mitől félni.
Ezzel akartam szófakadásra bírni, de egy pár percig gondolkozott, amíg kinyögte:
-Nem érzem, hogy Hanna szeretne. Régen mindig odafeküdt mellém este, átölelt, és megsimogatta az arcom. Mindig, több éven keresztül. De manapság, még csak nem is ölel át. Nem, hogy az ágyban, sehol. Hetek óta nem kaptam csókot sem, és attól félek, hogy elveszítem.
Nem gondoltam volna, hogy át tudok érezni egy ilyen szöveget, de ez még egy könnycseppet is varázsolt a szemembe. Nem is a történet, hanem az, hogy nekem milyen régóta nincs barátom. Minden este egyedül fekszem le, és nem ölel át senki. Bár igaz, fura lenne,ha egyedül lakom, mert hacsak nem egy bérgyilkos, akkor senki sem ölel át. Sebastian azt nézte, ahogy a könnycsepp végigvándorol az arcomon, majd letörölte, és megkérdezte, mi a baj.
-Régóta nincs barátom. Velem évek óta ilyen nem történt. Nem tudhatod, neked nem tudom mióta itt van Hanna. De azért sajnálom.
Még egy könnycsepp kicsordulni találta magát, csak a másik szememen. Vettel ezt is letörölte, és megkért, hogy maradjak erőst, majd rám mosolygott, amitől máris jobb kedvem lett.
Miután elfogyasztottuk rendelésünket, kifizettük, ez olcsóbb volt, mint a taxi. Kimentünk, és ránk csapták az ajtót, majd megfordították a táblát, hogy zárva.
Elkezdett esni az eső. Igazából erre nem számítottam, és arra sem, hogy este fél hétkor végzünk, úgyhogy csak egy pulcsit hoztam. Ezt Sebastian meglátta, és rögtön átadta a kabátját.
-Nagyon köszönöm. - bújtam bele a kabátba. - Életmentő vagy!
-Bármikor. Mindig is szerettem adakozni. - mosolygott büszkén.
Azt kezdtem el érezni, hogy amíg az eső elől próbálunk elbújni a házak erkélye alatt, ő egyre jobban kezdi átölelni a derekam. Amint megéreztem, kibújtam alóla.
-Nem jó ötlet.
-Mi? - kérdezte úgy, mint aki semmit sem csinált.
-Ne akarj hozzámérni. Legalább is így ne.
-Bocsi, véletlen volt. Csak ideges vagyok, mert Hannara gondolok, hogy mikor hív. Tudod, egyre komolyabbak leszünk. Úgy tetszett, amikor hülyültünk.
-Akkor hülyüljünk! - löktem meg egy kicsit. Igazából néztek minket a kínaiak, ami kicsit zavart, ezért inkább megkértem, hogy jöjjön utánam az esőben. Nagyon zuhogott, egy Balatonnyi eső leesett, de ez Kínának meg se kottyant, végül is, három időzónában feküdni nem is könnyű. Tovább mentünk, találtunk még egy helyet, ahova beültünk, igazából itt csak azért kértünk valamit, nehogy kirakjanak minket.
-Hol van a kalapod? - kérdeztem Sebastiant, miután nem láttam a fején a sapkát, illetve kalapot, amit attól a kedves kínai nőtől vettünk. Lehet, hogy ott hagytuk a cukrászdában? Igazából nem nagyon érdekelt, inkább átfürkésztem a kínai étel- és itallapot, de csak a felét értettem, mert 2 évig tanultam kínaiul, senkinek sem kívánom kötelező tantárgynak, szerencsére én önszántamból tanultam.
-Te, vajon a kutyacsoki tényleg kutyából van? - kérdeztem, remélve, hogy nemet mond, és mosolyog egyet, mert mér hiányzott a nevetés.
-Nem - mosolygott. Erre vártam. Ekkor eszembe jutott, hogy kérdezek valamit a munkájáról.
-És melyik nagydíj lesz a következő?
-A Bahreini.
-Érzem, hogy ott nyersz. Tudom, hogy lesz erőd neked is, és a kocsidnak is végigcsinálni, és megnyerni a futamot. A világbajnokság élére állsz, ott maradsz, és te leszel a világbajnok. Erről jut eszembe:
-Várj... Köszönöm. Ennyi jó szó után neked fogom megnyerni a futamot.
Kicsit elpirultam, nem számítottam ilyenre, de tényleg megtörtént.
-Köszönöm. Na szóval: mikor születtél? Mikor van a szülinapod?
-1987. július 2.
-Csak viccelsz - néztem komolyan rá. - Én 1988. július 5.
-Nem vicceltem. De jó!
-Nagyon sok baj volt velem. Ezzel a horoszkóppal nagy felelősség jár: az érzelmek.
-Tudom. Engem az újságok havonta hoznak le hisztisnek, de én erről nem tehetek. Hanna vigasztal mindig, hogy nem is vagyok az, de az újságírók nem érthetik.
-És Hannanak mi a teljes neve?
-Majd bemutatom neked. Biztos jóban lennétek. Mindketten kedvesek, aranyosak vagytok.
-Még jobban ismerjük meg egymást. Milyen nyelveken beszélsz?
-Német, ez az anyanyelvem, angol, francia, és Kimi révén pár szót tudok finnül.
-Nekem hosszabb lesz: magyar, angol, német, francia, spanyol, olasz, portugál, horvát, kicsi eszperantó és kínai.
-WTF!? Nem mondod komolyan! Majd ha piros hó esik! Bizonyítsd!
-Oké, mindegyik nyelven elmondom, hogy te nyered a következő futamot.
-Kihívás elfogadva. - dőlt hátra mosolyogva a székben, majd még megjegyzett valamit, mintha teljesen esélytelen lennék. - Meghívlak a következő futamra, ha mindegyiken elmondod!
Örültem neki, mert szívesen elmentem volna, és szurkoltam volna Schumachernek, akit hivatalosan is ismertem személyesen. Valamint most már Sebastiannak, Marknak is, meg szívesen szurkoltam volna Bueminek is, de tesztpilóta révén nem volt gyakori a futamokon. Elkezdtem a nyelveken. A magyar volt az első, amit persze meg sem akart cáfolni, mert tudta, hogy ez az anyanyelvem. Folytattam angolul, amire megint csak bólintott. Elmondtam németül, aminek felettébb örült, hogy el tudtam mondani. Elmondtam franciául, amit megint csak lebólintott. Jött a spanyol, és miután kimondtam, elővette a telefonját, és tárcsázni kezdett egy számot.
-Fernandot hívom, hogy igazoljon téged. Tudod, Alonso!
-Tudom, legalább is sejtettem.
Felvette a telefont, majd bemutatott, köszöntem, és megkérdezte, hogy amit mondok, az mit jelent.
-Azt mondta, szó szerint idézem - mondta Alonso - "Vettel nyer majd a következő futamon".
-Köszönjük - mosolyogtam a kihangosított telefonra - szívesen megismernélek, és adtál egy pontot, hogy élőben találkozzunk.
Sebastian elköszönt, és megkérte, folytassam. Olasz. Na, ebből kavarodás lett. Eszébe jutott azonban a HRT tesztpilótája, Vitantonio Liuzzi, aki megint csak igazolt engem. Portugál. Mielőtt elkezdtem volna, akkor tárcsázta Felipe Massát, aki kedvesen fogadta kérésünket, és kedvesen is válaszolta meg, hogy igazam volt, mármint a fordításban.
-Úgy látszik, jössz. - mondta Vettel, de látszott rajta, hogy örült neki, hogy elvihet valakit.
Horvát nyelv következett nyelvlistánkon, ami megint csak nehézséget okozott. Semelyikőnk sem ismert horvát embert, így ez lógott a levegőben. Eszperantó. Sebastian kijelentette, hogy ez nem érdekli, sehol sem beszélik saját nyelvként. Kínai.
-Na, erre meg van a közönséged. - nézett körül Vettel. - Mond, ezen áll a Bahreini utazásod.
Amikor elkezdtem, minden szempár rám szegeződött a környékes asztalokról, aztán elkezdtek tapsolni, gondolom nem azért, mert nem sikerült. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ennyi nyelvet fejbe tudtam tartani, és talán életem végéig megállom vele a helyem.
-Mi lenne, ha németül kommunikálnánk? - kérdezte poker face-szel Sebastian, aztán elröhögte magát.
-Rendben - válaszoltam a kérdésre már németül, mire ő felállt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Ekkor belépett az ajtón egy másik pilóta, akit én még nem ismertem, de odajött hozzánk, úgyhogy miután láttam, hogy Sebastian boldogan köszön, én is bemutatkoztam nekik, szóval a pilótának és a párjának.
-Sziasztok, én Lili Kovács vagyok, magyar, és tegnap találkoztam Vettellel és Buemivel.
-Szia, én Jessica Michibata vagyok, Jenson barátnője.
-Én pedig Jenson Button, a McLaren Mercedes pilótája.
-Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Üljetek le nyugodtan!
-Köszönjük! - húzta ki udvariasan a széket Jenson Jessicának.
-Mióta vagytok együtt? - kérdeztem udvariasan, hogy ne csak egymást bámuljuk, és nehogy a munkáról legyen szó.
-2008. Szép évek voltak! - mondta Jessica. Igazából Jenson és Sebastian elmerült egymás társaságába, így ha hallották is, nem foglalkoztak vele.
-És szépek is lesznek! - mondtam, mert éreztem, hogy szép pár, főleg, ha a mai világban ennyi ideje szeretik egymást, méghozzá úgy, hogy az egyikük sportoló. Mert sok olyan hírt hallottam, hogy a párok azért szakadtak szét, mert az egyikőjük sportoló, és nem szánt elég időt a másikra.
-Tudod, nagyon szeretjük egymást, és nincs a kapcsolatunkban aggódni való. Teljesen megbízunk egymásban, és 100%-osan szeretjük egymást.
-Gondolom, minden futamon ott vagy.
-Igen, általában elmegyek, ez a legkevesebb, amit tehetek.
-Rendben, akkor már 2 barátnőt is ismerek, remélem nemsokára megismerem Hannat is.
-Ki a másik? Ann Neal?
-Nem, róla még sosem hallottam, de remélem fogok. Ki ő?
-Mark felesége. Igen tisztességes pár, 13 év van köztük.
-De már Mark is elmúlt 35, nem?
-De, már 38. Ez az igazi szerelem.
-Szeretném, ha a tiétek is ilyen lenne. Örökké tartana! Olyan szép pár vagytok.
-Köszönjük. Nagyon szimpatikus vagy, örülök, hogy pont ugyan oda mentünk.
-Nekem is szimpatikus vagy. Lesz valaki, aki ott lesz a következő futamon! Most nyertem meghívást, mert 10 nyelven elmondtam valamit.
-Megadod a számod? Mert én most nem a csapatbusszal megyek, és később érkezem, de akkor majd elmehetünk valahova. Őszintén szimpatikus vagy.
-Köszönöm, itt van, de mikor érkezel?
-Még meglátogatom a rokonaim.
A fiúk már nagyon elbeszélgettek valamiről, amikor ez a hely is be akart zárni. Az egész kávézó üres volt, és a pincér tessékelt ki minket, hogy nem ártana, ha a kilenc óra zárásidő után fél tízkor kimennének az utolsó emberek is.
Ezzel akartam szófakadásra bírni, de egy pár percig gondolkozott, amíg kinyögte:
-Nem érzem, hogy Hanna szeretne. Régen mindig odafeküdt mellém este, átölelt, és megsimogatta az arcom. Mindig, több éven keresztül. De manapság, még csak nem is ölel át. Nem, hogy az ágyban, sehol. Hetek óta nem kaptam csókot sem, és attól félek, hogy elveszítem.
Nem gondoltam volna, hogy át tudok érezni egy ilyen szöveget, de ez még egy könnycseppet is varázsolt a szemembe. Nem is a történet, hanem az, hogy nekem milyen régóta nincs barátom. Minden este egyedül fekszem le, és nem ölel át senki. Bár igaz, fura lenne,ha egyedül lakom, mert hacsak nem egy bérgyilkos, akkor senki sem ölel át. Sebastian azt nézte, ahogy a könnycsepp végigvándorol az arcomon, majd letörölte, és megkérdezte, mi a baj.
-Régóta nincs barátom. Velem évek óta ilyen nem történt. Nem tudhatod, neked nem tudom mióta itt van Hanna. De azért sajnálom.
Még egy könnycsepp kicsordulni találta magát, csak a másik szememen. Vettel ezt is letörölte, és megkért, hogy maradjak erőst, majd rám mosolygott, amitől máris jobb kedvem lett.
Miután elfogyasztottuk rendelésünket, kifizettük, ez olcsóbb volt, mint a taxi. Kimentünk, és ránk csapták az ajtót, majd megfordították a táblát, hogy zárva.
Elkezdett esni az eső. Igazából erre nem számítottam, és arra sem, hogy este fél hétkor végzünk, úgyhogy csak egy pulcsit hoztam. Ezt Sebastian meglátta, és rögtön átadta a kabátját.
-Nagyon köszönöm. - bújtam bele a kabátba. - Életmentő vagy!
-Bármikor. Mindig is szerettem adakozni. - mosolygott büszkén.
Azt kezdtem el érezni, hogy amíg az eső elől próbálunk elbújni a házak erkélye alatt, ő egyre jobban kezdi átölelni a derekam. Amint megéreztem, kibújtam alóla.
-Nem jó ötlet.
-Mi? - kérdezte úgy, mint aki semmit sem csinált.
-Ne akarj hozzámérni. Legalább is így ne.
-Bocsi, véletlen volt. Csak ideges vagyok, mert Hannara gondolok, hogy mikor hív. Tudod, egyre komolyabbak leszünk. Úgy tetszett, amikor hülyültünk.
-Akkor hülyüljünk! - löktem meg egy kicsit. Igazából néztek minket a kínaiak, ami kicsit zavart, ezért inkább megkértem, hogy jöjjön utánam az esőben. Nagyon zuhogott, egy Balatonnyi eső leesett, de ez Kínának meg se kottyant, végül is, három időzónában feküdni nem is könnyű. Tovább mentünk, találtunk még egy helyet, ahova beültünk, igazából itt csak azért kértünk valamit, nehogy kirakjanak minket.
-Hol van a kalapod? - kérdeztem Sebastiant, miután nem láttam a fején a sapkát, illetve kalapot, amit attól a kedves kínai nőtől vettünk. Lehet, hogy ott hagytuk a cukrászdában? Igazából nem nagyon érdekelt, inkább átfürkésztem a kínai étel- és itallapot, de csak a felét értettem, mert 2 évig tanultam kínaiul, senkinek sem kívánom kötelező tantárgynak, szerencsére én önszántamból tanultam.
-Te, vajon a kutyacsoki tényleg kutyából van? - kérdeztem, remélve, hogy nemet mond, és mosolyog egyet, mert mér hiányzott a nevetés.
-Nem - mosolygott. Erre vártam. Ekkor eszembe jutott, hogy kérdezek valamit a munkájáról.
-És melyik nagydíj lesz a következő?
-A Bahreini.
-Érzem, hogy ott nyersz. Tudom, hogy lesz erőd neked is, és a kocsidnak is végigcsinálni, és megnyerni a futamot. A világbajnokság élére állsz, ott maradsz, és te leszel a világbajnok. Erről jut eszembe:
-Várj... Köszönöm. Ennyi jó szó után neked fogom megnyerni a futamot.
Kicsit elpirultam, nem számítottam ilyenre, de tényleg megtörtént.
-Köszönöm. Na szóval: mikor születtél? Mikor van a szülinapod?
-1987. július 2.
-Csak viccelsz - néztem komolyan rá. - Én 1988. július 5.
-Nem vicceltem. De jó!
-Nagyon sok baj volt velem. Ezzel a horoszkóppal nagy felelősség jár: az érzelmek.
-Tudom. Engem az újságok havonta hoznak le hisztisnek, de én erről nem tehetek. Hanna vigasztal mindig, hogy nem is vagyok az, de az újságírók nem érthetik.
-És Hannanak mi a teljes neve?
-Majd bemutatom neked. Biztos jóban lennétek. Mindketten kedvesek, aranyosak vagytok.
-Még jobban ismerjük meg egymást. Milyen nyelveken beszélsz?
-Német, ez az anyanyelvem, angol, francia, és Kimi révén pár szót tudok finnül.
-Nekem hosszabb lesz: magyar, angol, német, francia, spanyol, olasz, portugál, horvát, kicsi eszperantó és kínai.
-WTF!? Nem mondod komolyan! Majd ha piros hó esik! Bizonyítsd!
-Oké, mindegyik nyelven elmondom, hogy te nyered a következő futamot.
-Kihívás elfogadva. - dőlt hátra mosolyogva a székben, majd még megjegyzett valamit, mintha teljesen esélytelen lennék. - Meghívlak a következő futamra, ha mindegyiken elmondod!
Örültem neki, mert szívesen elmentem volna, és szurkoltam volna Schumachernek, akit hivatalosan is ismertem személyesen. Valamint most már Sebastiannak, Marknak is, meg szívesen szurkoltam volna Bueminek is, de tesztpilóta révén nem volt gyakori a futamokon. Elkezdtem a nyelveken. A magyar volt az első, amit persze meg sem akart cáfolni, mert tudta, hogy ez az anyanyelvem. Folytattam angolul, amire megint csak bólintott. Elmondtam németül, aminek felettébb örült, hogy el tudtam mondani. Elmondtam franciául, amit megint csak lebólintott. Jött a spanyol, és miután kimondtam, elővette a telefonját, és tárcsázni kezdett egy számot.
-Fernandot hívom, hogy igazoljon téged. Tudod, Alonso!
-Tudom, legalább is sejtettem.
Felvette a telefont, majd bemutatott, köszöntem, és megkérdezte, hogy amit mondok, az mit jelent.
-Azt mondta, szó szerint idézem - mondta Alonso - "Vettel nyer majd a következő futamon".
-Köszönjük - mosolyogtam a kihangosított telefonra - szívesen megismernélek, és adtál egy pontot, hogy élőben találkozzunk.
Sebastian elköszönt, és megkérte, folytassam. Olasz. Na, ebből kavarodás lett. Eszébe jutott azonban a HRT tesztpilótája, Vitantonio Liuzzi, aki megint csak igazolt engem. Portugál. Mielőtt elkezdtem volna, akkor tárcsázta Felipe Massát, aki kedvesen fogadta kérésünket, és kedvesen is válaszolta meg, hogy igazam volt, mármint a fordításban.
-Úgy látszik, jössz. - mondta Vettel, de látszott rajta, hogy örült neki, hogy elvihet valakit.
Horvát nyelv következett nyelvlistánkon, ami megint csak nehézséget okozott. Semelyikőnk sem ismert horvát embert, így ez lógott a levegőben. Eszperantó. Sebastian kijelentette, hogy ez nem érdekli, sehol sem beszélik saját nyelvként. Kínai.
-Na, erre meg van a közönséged. - nézett körül Vettel. - Mond, ezen áll a Bahreini utazásod.
Amikor elkezdtem, minden szempár rám szegeződött a környékes asztalokról, aztán elkezdtek tapsolni, gondolom nem azért, mert nem sikerült. Nagyon büszke voltam magamra, hogy ennyi nyelvet fejbe tudtam tartani, és talán életem végéig megállom vele a helyem.
-Mi lenne, ha németül kommunikálnánk? - kérdezte poker face-szel Sebastian, aztán elröhögte magát.
-Rendben - válaszoltam a kérdésre már németül, mire ő felállt, és egy puszit nyomott a homlokomra. Ekkor belépett az ajtón egy másik pilóta, akit én még nem ismertem, de odajött hozzánk, úgyhogy miután láttam, hogy Sebastian boldogan köszön, én is bemutatkoztam nekik, szóval a pilótának és a párjának.
-Sziasztok, én Lili Kovács vagyok, magyar, és tegnap találkoztam Vettellel és Buemivel.
-Szia, én Jessica Michibata vagyok, Jenson barátnője.
-Én pedig Jenson Button, a McLaren Mercedes pilótája.
-Örülök, hogy megismerhettelek titeket! Üljetek le nyugodtan!
-Köszönjük! - húzta ki udvariasan a széket Jenson Jessicának.
-Mióta vagytok együtt? - kérdeztem udvariasan, hogy ne csak egymást bámuljuk, és nehogy a munkáról legyen szó.
-2008. Szép évek voltak! - mondta Jessica. Igazából Jenson és Sebastian elmerült egymás társaságába, így ha hallották is, nem foglalkoztak vele.
-És szépek is lesznek! - mondtam, mert éreztem, hogy szép pár, főleg, ha a mai világban ennyi ideje szeretik egymást, méghozzá úgy, hogy az egyikük sportoló. Mert sok olyan hírt hallottam, hogy a párok azért szakadtak szét, mert az egyikőjük sportoló, és nem szánt elég időt a másikra.
-Tudod, nagyon szeretjük egymást, és nincs a kapcsolatunkban aggódni való. Teljesen megbízunk egymásban, és 100%-osan szeretjük egymást.
-Gondolom, minden futamon ott vagy.
-Igen, általában elmegyek, ez a legkevesebb, amit tehetek.
-Rendben, akkor már 2 barátnőt is ismerek, remélem nemsokára megismerem Hannat is.
-Ki a másik? Ann Neal?
-Nem, róla még sosem hallottam, de remélem fogok. Ki ő?
-Mark felesége. Igen tisztességes pár, 13 év van köztük.
-De már Mark is elmúlt 35, nem?
-De, már 38. Ez az igazi szerelem.
-Szeretném, ha a tiétek is ilyen lenne. Örökké tartana! Olyan szép pár vagytok.
-Köszönjük. Nagyon szimpatikus vagy, örülök, hogy pont ugyan oda mentünk.
-Nekem is szimpatikus vagy. Lesz valaki, aki ott lesz a következő futamon! Most nyertem meghívást, mert 10 nyelven elmondtam valamit.
-Megadod a számod? Mert én most nem a csapatbusszal megyek, és később érkezem, de akkor majd elmehetünk valahova. Őszintén szimpatikus vagy.
-Köszönöm, itt van, de mikor érkezel?
-Még meglátogatom a rokonaim.
A fiúk már nagyon elbeszélgettek valamiről, amikor ez a hely is be akart zárni. Az egész kávézó üres volt, és a pincér tessékelt ki minket, hogy nem ártana, ha a kilenc óra zárásidő után fél tízkor kimennének az utolsó emberek is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Vélemény? Ötlet? Egyéb?