Száguldj és szaladj - 6. rész

A sok mosolygást nem is értettem teljesen, de boldog voltam, hogy ennyi embernek szimpatikus vagyok. Az első dolog, ami eszembe jutott, hogy az az előbbi mondatom, lehet, hogy megbántam ("Kicsit rosszul esett, és átfutott a fejemen az elmúlt 3 napom képe. Rájöttem, ennél nagyobb hülyeséget nem is csinálhattam volna. Kína, komolyan?!") Mert ilyen nem minden embernek adatik meg, hogy egy nap alatt 3 Formula-1-es pilótát megismer, és az egyiknek a barátnőjét is... Álomszerű...
Barátnőről jut eszembe: vajon Vettel bemutat engem Hannanak? Mert kíváncsi lennék, hogy ki az, aki egy pilótával jár. Vajon ő is olyan szép, és szimpatikus, mint Jenni? Vagy olyan, mint aminek a Buemi-páros elmondta? Hogy én 10 perc beszélgetés után szimpatikusabb vagyok? Gondolom, azért nem ilyen.
-Szia! Hova mentél amikor integettem neked? - kérdezte Sebastian.
-A portára. Találkoztam a csapattársaddal, Buemivel. Meg Jenniferrel, a barátnőjével. Nagyon kedvesek voltak. Láttam a garázsotokat. Meg Hornerrel is találkoztam. Nagyon sok mindenkivel. Michael pedig elmondta, hogy apáskodni fog felettem. Tényleg veled is ezt tette?
-Igen, ma pedig nagyon jó barátok vagyunk.
-Lenne egy fontos kérdésem: mikor találkozhatok a barátnőddel?
-Itt van már. De csak köszönni jöttem le. Holnap tali itt kettőkor?
-Nekem megfelel.
-Köszi! Ha jobban ismernélek most nem így köszönnék el, de szia! - csapta meg a hátam.
Amíg a taxi vitt a szálloda felé, ahol ideiglenesen laktam, azon gondolkoztam, hogy köszönt volna el. Mert ez elég illetlen volt. A sofőr próbált hozzám szólni, de nem úgy néztem ki, mint akit bármiről meg lehet győzni. De látszott rajtam, hogy fáradt vagyok, ezért csak mosolygott egyet, én pedig visszamosolyogtam, olyan apám korabeli ember lehetett, semmi nem lehetett volna köztünk. Néztem ki az ablakon, és elkezdett esni az eső. Azt figyeltem - miközben majdnem elaludtam - hogyan versenyeznek az esőcseppek az ablakon. Majd ott kinézve egy jóképű fickó - látszólag nem kínai - kacsintott rám. Ha nem lettem volna fáradt, visszakacsintottam volna, de a hullák hozzám képest frissek voltak.
Amikor beléptem a hotelszobába, végig Jennifer szavai jártak a fejemben. Nem akarok összejönni Sebastiannal! Lehet, hogy ők nem kedvelik Hannat, de mindenkiben van valami jó.
Este lefeküdtem aludni. A sok új ismeret teljesen elnyomta az agyam. Az évben először történt meg, hogy nem álmodtam semmit. Gondolom azért, mert az egész napom álomszerű volt.
Amikor reggel felébredtem, váratlan dolog fogadott: SMS Petitől, hogy átmehetnék hozzájuk. Olyan rossz érzés volt, hogy azt kellett írnom, hogy "Bocs, de Sanghajban vagyok!". Pedig úgy akartam velük újra találkozni. Aztán eszembe ötlött: Patinak holnap lesz a szülinapja!
Miután ezt megtettem, azon gondolkodám: miként fogom szólítani rég nem látott barátnőmet, ha véletlenül felhív, hogy miért találok ki ilyen hülye kitérőket. Mindig ilyen volt.
Persze nem feledkeztem a délutáni találkozómról se, amiről azt reméltem, megismerhetem a címvédő barátnőjét. Bár ahogy elnéztem, nem olyan két vas a tűzben típusúnak látszott, sőt, ahogy elnéztem, nem volt egy rámenős fajta. Furdalt a lelkiismeret, hogy mi van, ha egy paparazzo pont akkor lesz ott, amikor én is, meg Vettel is, és lehozza az ügyet, és Sebastian nem tudja kimagyarázni magát? Én leszek a hibás, és minden álmom romba dől, elvesztek néhány új barátot, és bár Buemiék örülnének, de én nem, hogy egy kapcsolatot választottam szét.
Én pedig dettó nem voltam egy rámenős csaj, aki bármit megtenni egy előbb említett ügyhöz hasonlóért. Nagyon szerettem volna egy barátot, de nem ilyen körülmények között: sosem tetszett az ilyen kapcsolat: tudtam, hogy az ilyen emberek, hacsak nem ismerték a híressé válásuk előtt, nem azt látják a másikba, amilyen igazán.